A gyémánt értékének egyik meghatározó paramétere a csiszolás minősége. A gyémánt fényvisszaverő és fénytörő képességeit a briliáns forma használja ki a legjobban. A briliáns csiszolásánál a gyémánt felületén síklapokat alakítanak ki, ezeket nevezzük fazettáknak. A sík felületek célja, hogy a rájuk eső fényt több irányba verjék vissza. A briliáns alak az oktaéderből származtatható, amelynek felső részét erősebben, alsó részét pedig egészen kis mértékben vágják le. A normális briliánsalak részei a korona, a briliáns öve (rundiszt), és a pavilon. A gyémánt tetején található nagy, sima fazetta a tábla. A fazetták száma 58. Ebből 33 a koronán és 25 a pavilonon található.

A tökéletesen csiszolt gyémántban a fény a táblán lép be, végigfut a pavilonon, az oldalról visszaverődve a gyémántot a táblán keresztül hagyja el. A tökéletes csiszolás optikai számítások eredménye. A gyémánt törésmutatója igen nagy: n=2,42. Levegőre vonatkozó határszöge 24,41°. Ha a csiszolás nem megfelelő a táblán belépő fény ennél kiesebb szögben érkezik a gyémánt oldalára vagy aljára, így nem verődik vissza, hanem kilép a gyémántból. Minél kevesebb fény verődik vissza, annál kevésbé ragyog a gyémánt.