Mindennapos tapasztalat, hogy ha egy poharat szájával lefelé fordítva a víz alá nyomunk, akkor levegő marad benne. A poharat kissé oldalra fordítva viszont a levegő a felszínre jön. [br]Cartesius-búvár segítségével alaposabban is megvizsgálhatjuk a jelenséget: megfigyelhetjük, mi történik a bezárt levegővel, miközben a „búvár” különböző mélységekben van.

Vizsgáld meg, mi történik, ha (a jobb oldali csúszka segítségével) elkezded süllyeszteni a búvárharangot!

Állítsd a bal oldali csúszkával 100 kPa-ra a légnyomást, és figyeld meg, mi történik a harangba szorult levegővel! Miért?

Hogyan változik a bezárt levegő térfogata a harang süllyesztésével? Számítsd ki az összetartozó térfogat- és össznyomásértékek szorzatát! Mit tapasztalsz? Fogalmazd meg!

Mi lenne, ha a légnyomás értékét is változtat(hat)nánk?

Vidd a harangot a csúszka segítségével újra a felszínre, majd a bal oldali csúszka segítségével állítsd be a külső légnyomást 100 kPa-nál nagyobb értékre. Kezdd el süllyeszteni a harangot! Mit tapasztalsz?

Esetleg vizsgáld meg a jelenséget 100 kPa-nál kisebb kezdeti nyomással is.

Foglald össze a tapasztalatokat!

Miután a búvárharang bemerült a vízbe, a légnyomás növelésekor mit tapasztalsz? Egyezik a várakozásokkal? Miért?

Nézz utána, hol használnak manapság búvárharangot!

A búvárharang elég régi találmány, a technika leírása már Arisztotelésznél megtalálható, de foglakozott vele Leonardo is. Az első használható készülékről a 16. századból van tudomásunk, a tökéletesítéssel foglalkozott pl. Edmund Halley, a híres csillagász is.

Az alábbi filmen megnézheted a jelenséget.