Egy magas, lyukakkal ellátott, úgynevezett Weisbach-edénybe folyadékot töltünk, hogy megfigyelhessük milyen módon folyik ki a különböző magasságokban fúrt lyukakon.

Készítsünk Wiesbach-edényt házilag![br][br]Egy (lehetőleg keményebb falú, 1,5-2,5 literes) műanyag palack oldalára forró szeggel szúrjunk 3-4 lyukat, egymástól és a palack aljától egyenletes távolságokban (pl. 5 cm).

Vizsgáld meg, mi történik, ha a csúszka segítségével változtatjuk a vízoszlop magasságát az edényben!

A csúszka animációjának segítségével figyeld meg, hogyan változik az alsó nyíláson kiömlő vízsugár alakja!

Mi az oka annak, hogy különböző sebességekkel lép ki a víz az egyes nyílásokon?

Kapcsold be az asztalt („Asztal megjelenítése”) és figyeld meg, mi a helyzet, ha tele van az edény!

Állítsuk meg a vízmagasságot 6 dm-nél! Mit tapasztalunk?

Vajon ez a legnagyobb távolság, ahova ennél a folyadékmagasságnál eljuthat a víz?

Érdekes kapcsolódási pont lehet a matematika felé a szimulációval jól megvizsgálható szélsőérték-probléma megoldása: adott [math]h[/math] vízoszlopmagasság esetén milyen magasságban lévő lyukból spriccel a legtávolabbra a víz. Az edény aljától [math]d[/math] magasságban lévő nyíláson kiömlő folyadék kezdősebessége a Torricelli-féle törvény szerint [math]v_0=\sqrt{2g(h-d)}[/math]. Ezzel a vízszintes kezdősebességgel a hajítás távolsága [math]x=v_0\cdot t=v_0\sqrt{\frac{2d}{g}}=\sqrt{4d(h-d)}[/math]. A négyzetgyök szigorú monoton növekedése miatt a gyök alatt kifejezésnek ugyanott van maximuma, ahol a [math]4d(h-d)[/math] kifejezésnek. Utóbbi pedig könnyen beláthatóan [math]d=\frac h2[/math]-nél van, értéke [math]x_{\text{max}}=h[/math].[br][br]