Mindennapos tapasztalat, hogy ha egy poharat szájával lefelé fordítva a víz alá nyomunk, akkor marad benne levegő. A poharat kissé oldalra fordítva viszont a levegő a felszínre jön. [br]Cartesius-búvár segítségével alaposabban is megvizsgálhatjuk a jelenséget: megfigyelhetjük, mi történik a bezárt levegővel, miközben a „búvár” különböző mélységekben van.
Vizsgáld meg, mi történik, ha (a jobb oldali csúszka segítségével) elkezded süllyeszteni a búvárharangot!
Állítsd a bal oldali csúszkával 100 kPa-ra a légnyomást, és figyeld meg, mi történik a harangba szorult levegővel! Miért?
Hogyan változik a bezárt levegő térfogata a harang süllyesztésével? Számítsd ki az összetartozó térfogat- és össznyomásértékek szorzatát! Mit tapasztalsz? Fogalmazd meg!
Mi lenne, ha a légnyomás értékét is változtat(hat)nánk?
Vidd a harangot a csúszka segítségével újra a felszínre, majd a bal oldali csúszka segítségével állítsd be a légnyomást 100 kPa-nál nagyobb értékre! Kezd el süllyeszteni a harangot! Mit tapasztalsz?
Esetleg vizsgáld meg a jelenséget 100 kPa-nál kisebb kezdeti nyomással is.
Foglald össze a tapasztalatokat!
A búvárharang elég régi találmány, a technika leírása már Arisztotelésznél megtalálható, de foglakozott vele Leonardo is. Az első használható készülékről a 16. századból van tudomásunk, a tökéletesítéssel foglalkozott pl. Edmund Halley, a híres csillagász is.
Az alábbi filmem megnézheted a jelenséget: